8.rész-Elrontottam

Hey Girls!

Kész a 8.rész is.Csak annyit,hogy köszönöm a 700+oldalmegjelenítést és mindjárt a 10.résznél tartunk.
Na,de tudjátok,hogy nem szoktam regényeket írni az elején szóval jó olvasást a 8.részhez.xx

*Liam Payne szemszöge*

Amilyenen gyorsan csak tudtam elindutam.
-Várj!-kiabált utánam Liam majd futni kezdett.
A lépteimet a kétszeresére vettem.Azon kaptam magamat,hogy már a domb vége felé tartok.
-Kérlek Freya beszéljük meg-állt meg mellettem Liam.

Megálltam,de nem néztem rá.Hogy volt képes ilyenre?Azt hittem ő más,de mégse.Csak futott,én meg utána.Nem érdekelt,hogy nem érzem a lábamat csak meg akartam vele beszélni a dolgokat.

-Fraya várj,had magyarázzam meg!-kiabáltam utána.Hirtelen lefékezett.

-Hogy lehetsz ekkora féreg?Azt hittem te más vagy-sírta.

A levegőt szaggatottan vettem,nem tudtam választ adni.Tudom amit tettem nem volt szép,de nem tehettem mást.Freya egy csodás lány,de Danielle a barátnőm és ez így van rendjén.Már elmondhattam volna az elején,megspórolva álmatlan éjszakát,de nem tettem,mert ez a lány egy kincs.Egy értékes teremtmény.Ès most elveszítettem a hazugságaim miatt.

-Mondj már valamit-kiabált.

-Sajnálom-hajtottam le a fejemet.

-Jól teszed-majd elviharzott.

Nem mentem utána,nem lett volna értelme.

Lehajtott fejjel kulógtam vissza a házhoz.

-Liam,Liam mi a franc volt ez?-kérdezte a barátnőm.De nem válaszoltam csak elmentem mellette.

-Hallod mondj már valamit-jött utánam Danielle.

-Ismerem Freya-t.Sophie,az unokatestvérem barátnője-vallottam be.

Nem meséltem el neki a kórházasat,meg a többi dolgot.

-És miért rohant el?-faggatott tovább.

-Mert nem meséltem neki rólunk-mondtam,majd a válaszát meg sem várva becsaptam az ajtót.Nem bírtan a szemébe nézni,elrontottam mindent.A kapcsolatomat Daniellelel és a barátságomat Freya-val.Gratulálok Liam Payne.

A könnyeim szabad utat kaptak.Végig folytak enyhén borostás arcomon.

Gyenge voltam,a külvilág elhalványult.

Az ajtó kivágódott és belépett egy alak.

Pont rá nem számítottam.

Odajött az ágyamhoz és átölelt.

-Sophie hát te?-töröltem le a könnyeimet.

Szemei csillogtak és a mosolya elárult mindent.

-Annyi minden történt-kezdett bele.

Kiderült,hogy leégett nagyiék faháza és haza jöttek.

-És veled mi volt ebben a pár napban?

-Hát átjött Danielle.Ja,meg keresett téged Freya-motyogtam.

-Akkor megyek és felhívom-nyomott egy puszit az arcomra.

*Freya szemszöge*

Unottan bámultam ki a busz ablakán.Egyszerűen nem fogtam fel ami történt,amit vesztettem ebben a pár napban persze a pár óra komán kivűl.
Z-zzz-zzzz-zzzzz
Rezgett a telefonom.Erőm se kedvem nem volt felvenni.Liam sajnálkozó hívásara számítottam ám Sophie volt.
-Szia Frey.Hallottam kerestél-köszöntött a barátnőm.
-Ja igen szia Sophie-köszöntem,-csak nem tudtam,hogy elmentél.
-Bocsi csak hirtelen jött az ötlet-válaszolt.
Persze hirtelen.
-Semmi baj,de most mennem kell Soph.Majd este hívlak-köszöntem el.
-Oké.Legyél jó,szia-nevetett.
Leszálltam a buszról és elindultam a házunk felé.Az idő 8 felé járhatott amikor átléptem a küszöböt.

7.rész-Vajon mi lesz velünk?

Sziasztok.xx
Meghoztam a 7.részt.
Tudom rég volt új rész,de nincs sok időm.
De most újra itt vagyok és itt az új rész.
A részről csak annyit,hogy az egész egy nagy fordulatot vesz.Új szereplők,régi barátok,elfeledett ismerősök.
Vajon kik jönnek be a képbe?
Jó olvasást.xx

Nem tudom meddig öleltük egymást,de minden percét élveztem.Éreztm,hogy ő itt van és nem menekült el.Éreztem a szívverését,ami oly gyorsan vert.Éreztem Őt és éreztem a melegét.
-Harry?-tőrtem meg a nyugodt órákat.
Komolyás szemek néztek rám.
-Mennyi az idő?-kérdezte.
Elvettem a telefonomat a kis komódról.
-22:35
-Mennem kell-állt fel,-vigyázz magadra!
-Ne kérlek maradj!Szükségem van rád!-kiáltottam,de ő csak becsúkta az ajtót és eltűnt a sötétben.
Furcsa volt a viselkedése.Titokzatos és érdekelt,nagyon is érdekelt,hogy kihez kellett sietnie.Talán megint rossz társaságba keveredett vagy csak haza kellett mennie?
Ezek a kérdések ringattak álomba.
Mint általában ma se aludtam sokáig.
A látásom homályos volt,de egy fejet kiszúrtam vagyis inkább a göndör fürtöket.Harry békéssen szunyókált az ágyam mellett,a kezét a ágyamra helyezte.Kezemmel megkerestem és ráhelyeztem az enyémet,miere egy sóhajjal kinyitotta a szemét.Ahogy megtalálta az arcomat egy mosolyt küldött felém.
Döntések,döntések.Mégis mit érzek?Kit szeretek?Harryt vagy Liamet?Vagy mind két fiút?Miért ilyen nehéz ezt eldönteni?
A szívem azt súgja,hogy Liam,az eszem meg azt,hogy Harry.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Köszönöm sokkal jobban-válaszoltam.
-Akkor jó.Ma már haza jöhetsz azt mondta az orvos-mosolygott kedvesen.
-Végre-nevettem.
-Öltözz fel és haza viszlek-utasított majd kiment a kórteremből.
Kimásztam az ágyból és a táskához léptem amit gondolom Harry hozott nekem.Kihalásztam belőle pár ruhát.
-Kész vagy?-dugta be a fejét.
-Aha-emeltem fel a táskámat majd a kiléptem az ajtón.Sietve hagytuk el a kórházat.
-Haza vagy Liamhez vigyelek?-kérdezte.
-Liam nem hiszem,hogy beszél velem-hajtottam le a fejemet.
-Jaj,dehogy nem.Beszéltem vele és megbánta,hogy eljőtt-mosolygott.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Igen.Szóval elviszlek hozzá szívesen,mert ma Fyonával leszek-mondta.
Szóval még mindig együtt vannak.
-Oh,oké.Akkor vigyél hozzá-válaszoltam pár peec hallgatás után.
Bólintott.
Az út további része csendbe telt,végűl megérkeztünk Sophie házához.
-Itt vagyunk-álította le a motort Harry.
-Köszönöm,hogy elhoztál-mondtam majd kinyítottam az ajtót.
-Nincs mit.Majd látjuk egymást,szia-köszönt el,majd el is hajtott.
Én meg csak álltam ott mint egy szerencsétlen.
Lépteket hallottam magam mögűl és egy női hangot.
Azonnal felismertem:Danielle.
-Frey-ölelt szorossan magához.
-Danielle hát te mit csinálsz itt?-öleltem magamhoz amennyire csak tudtam.
-Barátomhoz jöttem,Liamhez-mosolygott büszkén.
Danielle és Liam?Mi van?Azt hittem,hogy Liamnek nincs barátnője erre kiderűl,hogy nem is akárki az.Ha nem Danielle Paizer,az unokatestvérem.Hát ez szuper.Idejövök,hogy elmagyarázzam neki,hogy semmi nem történt Harry és köztem erre Dani itt van és megtudom,hogy a barátnője.Fantasztikus.
-Drágám ki a..-jött ki Liam a házból.Amikor meglátott teljesen lefagyott.
-Fray ő itt Liam,Liam Payne a barátom és Liam ő Freya Martin az unokahúgom-ugrándozott Danielle.
-Ismerejük egymást-mondta Liam.
-Tényleg?-kerekedett el Dani szeme.
-Igen-válaszolta,-Frey Sophie még nem ért haza.
-Oh,értem.Akkor megyek is-válaszoltam.
A szemem megtelt könnyel,tudtam,ha most nem megyek el akkor elsírom magamat.