11.rész-Én szeretlek..

"Remélem kárpótoltalak a régi sérelmek miatt-ölelt magához"

*Harry szemszöge*

Csak feküdtünk egymás mellett és rendeztük légzésünket.

-Sikerült-szólalt meg végül.
-Tényleg?-könyököltem fel.
Egy aprót bólintott és elmosolyodott.
-El se tudod hinni mennyit jelent ez nekem-suttogtam.
Annyira örültem,hogy megbocsájtott nekem.Sose hittem,hogy bármikor is képes lesz.Azt hiszem szeretem..

-Frey-suttogtam.

Felnézett rám a gyönyörű szemeivel és kérdőn nézett.

-Igen?-kérdezte halkan.

-Szeretlek-suttogtam,.

-Tessék?-állt fel-Ezt nem gondolod komolyan ugye?Az anyámmal jársz.

-Freya tényleg komolyan beszélek-motyogtam majd én is felálltam-Elmegyek.

-Ne hagyj itt Harry nem úgy gondoltam-fogta meg a kezemet,de elhúztam azt.

-Tudom,hogy te nem érted meg és nem hiszed el,de ez az igazság-mentem ki hátra se nézve.Lefutottam a lépcsőn,asszem nagyban el fogom kerülni ezt a házat.Idegesen belerúgtam a székbe ami feldőlt,de nem nagyon érdekelt per pillanat.Becsaptam magam után az ajtót és beültem a ház előtt álló kocsiba.Természetesen nem a sajátomba..

 *Freya szemszöge*

Nem hittem neki mégis fájt,hogy itt hagyott.Zokogva ültem le az ágyra.A fejembe kavarogtak a gondolatok.Mi van velem?Nem teheti ezt velem.Az anyámmal van együtt,de közbe engem szeret?!Nevetséges..De mégis érzek iránta valamit vagy csak az agyam vagy meghülyülve?
Kétségek között néztem szét a szobában majd hátra vetődtem az ágyon.
-Istenem mekkora egy hülye vagyok-motyogtam.
Telefonom csengése szakított félbe.Most még idegesítőbbnek hallatszott a Fast Car.
-Mit akarsz?-szóltam bele a telefonba.
-Neked is szia Frey-nevetett egy ismerős hang.Liam..
-Mit szeretnél?-morogtam.
Full részeg.
-Liam te ittál?-suttogtam.
-Én?-kuncogott-Dehogy.Na jó talán egy picit.Icipicit.
-Liam James Payne-sóhajtottam-Hol vagy?
-Hát öhm..izé fogalmam sincs,de várjá' megkérdezem ezt a dögös macát aki előttem áll-nevetett-Hé széphölgy!Meg tudod mondani,hogy mégis hol a fenébe vagyunk?-hallottam egy csattanást.Auch..ez fájhatott.
-Jól van,jól van-szólt Liam a telefonba-Carnaby Street.
-Érted megyek rendben?Ne mozdulj-csaptam rá a telefont és kifutottam a házból.Beültem a kocsiba és a megadott helyre hajtottam.

*Liam Szemszöge*

Hulla részegen ültem a bárban és vártam,hogy Freya ideérjen,Féltem,hogy valami rosszat fogok neki mondani ilyen állapotban vagy esetleg annyira megijed,hogy többet látni se akar.A bár ajtaja kivágódott és belépett Ő.Nem sokan voltunk a bárban,így hamar ki is szúrt.Szemében láttam a csalódottságot,az undort és a szomorúságot.Remélni merem,hogy az undor nem tőlem,ha nem a bár miatt ült az arcára.

Megindult felém.

-Szia-mondtam alig forgó nyelvvel.

Nem válaszolt csak egy lenéző pillantással,-amolyan ezt nem hittem volna rólad-jutalmazott majd a kezemért nyúlt és felhúzott.

-Sajnálom-suttogtam miközben kivezetett,mire csak megrázta a fejét és kinyitotta a kocsit.Gyengén ültem be mellé az anyósülésre.

-Miért?-nézett rám-Miért jó,ha hulla részegre iszod magadat?-mondatára összeszorult a szívem.Olyan keserves volt,hogy ha épp nem részeg lettem volna,akkor elsírtam volna magamat.

-Én..suttogtam-Nem bírom ki nélküled.De komolyan Frey..annyira megszerettelek.

Felnevetett mire újra és újra megfordult a tőr a szívemben.

-Szeretsz.mi?-húzta el a száját-Akkor minek hazudtál?

Lehajtottam a fejemet és éreztem,hogy a szememet marják a könnyek.

-Értsd meg nem ez volt a célom-suttogtam.

-Akkor?-suttogta gyengén miközben kikanyarodott a forgalmas utcából.

-Én tényleg szeretlek-hajtottam az ablaknak a fejemet-De hallottam Harryvel jól el voltatok-mondtam fájdalmas arccal-

                                                                                                    

10.rész-Együttlét(+18)

Sziasztok!
Elérkeztünk a 10.részhez.Nagyon boldog vagyok mert 1000+oldal megjelenítés van.
Jó olvasást ehhez a részhez!

*Harry szemszöge*

Lementünk a konyhába.

-És mit szeretnél enni?-mosolyogtam.

-Hm,mondjuk palacsintát-ugrott fel a pultra.

-Reggel?-vontam fel a szemöldökömet.

-Aha-nevetett.

Ez a lány tényleg csodás.Annyira élénk..és boldog.Emlékszem az arcára miután megtettem és akkor nem ilyen felszabadult volt.Nem tudom kiverni a fejemből a sikítozó és zokogó lányt,miattam volt olyan.

-Hahó!Föld Haroldnak-kuncogott.

-Mi?Ja,mit mondtál?Nem figyeltem.

-Azt,hogy akkor most lesz palacsinta vagy sem-nevetett hangosan.Rámosolyogtam.

-Lesz palacsinta Kisasszony.

-Köszönöm-dobott egy puszit.Rögtön elpirultam.

-Nocsak valaki elpirult egy kis puszitól.

-Én nem is-fordítottam el a fejemet-Ne kekeckedj velem Frey mert nem lesz kaja.

-Igen is Főnök-ugrott le a pultról-Segítek.

-Oké-mosolyogtam majd elővettem a dolgokat.

Freya megcsinálta a tésztát,én meg kisütöttem.

-Jó illata van-ölelt át hátulról.

-Ühüm-kuncogtam-Én csináltam.

-A fenéket-ütötte meg a karomat-Te csak ültél és a seggemet bámultad.

-Csak akarod-nevettem-Anyádnak jobb segge van.

*Freya szemszöge*

Felmentem az emeletre.

-Frey-hallottam Harry kiáltását,de igazából nem nagyon érdekelt.Nem fog kritizálni engem a saját házamban.

-Nem érdekelsz-sziszegtem majd becsaptam az ajtót.Hallottam ahogy felrohan.

-Nyisd ki ezt a kibaszott ajtót-kiabált.

Az ajtónak dőltem és zokogni kezdtem.

-Freya-suttogta-Nyisd ki.

-Minek?-zokogtam-Hogy elmond miben jobb tőlem az anyám?

-Dehogyis.

Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót.

-Kedves voltál velem-néztem rá-Aztán elcseszel mindent egy beszólással.De ne aggódj,nem ért meglepetésként Harry.Tudtam,hogy nem tart sokáig a kedvességed-köptem a szavakat.
Vártam heves reakcióját a kemény szavaimra,de helyette az ajtónak nyomott és vadul kezdte falni ajkaimat. Önkéntelenül is felnyögtem és göndör hajába túrtam.
-Hm-motyogta csók közben és fenekembe markolt.
-Harry-nyögtem szájába.
Fenekem alá nyúlt és elemelt a talajról.
-Elfeledtettem vele a múltat-dörmögte.Aprót bólintottam majd az ágyra döntött.
-Ha valami baj van szólj-nézett mélyen a szemembe.
-Rendben-suttogtam majd keze a nadrágom gombjához vándorolt.Gyorsabban kezdtem venni a levegőt amint az lekerült rólam és már bugyimmal játszadozott.Perverz mosolyt villantott rám.
-Na és engem ki vetkőztet le?-kuncogott-Ezek nem jönnek le maguktól.
Felegyenesedtem és belekapaszkodtam pólója nyakába és lerántottam róla.Elém tárult csodás,tetkós felső teste.Ajkamba haraptam és végig simítottam hasán.
-Tetszik?-mosolygott mire elrántottam kezemet-Jaj ne legyél szégyenlős-emelte fel a fejemet.
Fölé kerekedtem mire kicsit meglepődött és felnyögött ahogy csípőm merevedéséhez ért.Felkuncogtam és kicsatoltam övét és lehúztam róla nadrágját.
-Ne szórakozz-mondta lágyan és újra maga alá gyűrt.Sietősen kapta le rólam a pólómat és követte a melltartóm is.
-Annyira csodás tested van-csókolta végig hasamat mire nyöszörögni kezdtem-És türelmetlen vagy.
-Ne kínozz már-nyögtem mire elmosolyodott és előhalászott egy óvszert a zsebéből.Lerántotta boxerét és felgőrgette magának az óvszert majd letépte(!)rólam az utolsó zavaró tényezőt és óvatosan hatolt belém.
-Édes Istenem-nyögött fel majd lassan kezdte mozgatni csípőjét.Könnyek gyűltek a szemembe az éles fájdalom miatt amit mérete okozott,de aztán átvette az élvezet.
-Mond milyen!?-nyögte és mélyebben nyomult belém.
-Harry-nyögtem fel kis idő múlva-Annyira jó..annyira jó vagy
Gyorsított a tempón mire megemeltem a csípőmet,hogy mélyebben legyen bennem.
-Jézusom Frey-nyögött és megmarkolta a fenekemet-Én mindjárt..
-Ne-nyögtem-Bírd ki még egy kicsit.
Bólintott és egy kicsit lassabban mozgott bennem.Éreztem,hogy nem sokára én is elmegyek,hátára vezettem kezeimet és végig karmoltam.Nevét kiáltozva érten a csúcsra és ő is így tett.Kihúzódott belőlem és zihálva dőlt mellém.
-Remélem kárpótoltalak a régi sérelmek miatt-ölelt magához.

Csak feküdtünk egymás mellett és rendeztük légzésünket.

-Sikerült-szólaltam meg végül.
-Tényleg?-könyökölt fel.
Egy aprót bólintottam
-El se tudod hinni mennyit jelent ez nekem-suttogta.
Sose hittem,hogy bármikor is képes leszek rá,de nem érdemes a múlton rágódni.Ez a jelen és túl kell magamat rajta tenni.Belé szerettem..nagyon.Tudom nem helyes,de ne tudok elenne mit tenni.





9.rész-Nagy fordulat

*Freya szemszöge*

-Megjöttem-kiabáltam,de nem érkezett válasz.Szomorúan mentem fel a szobámba.Benyitottam.
-Harry,te meg mit keresel itt?-döbbentem meg.
-Hozzád jöttem-állt fel.
-Minek?-sóhajtottam.
-Bocsánatot kérni-motyogta-Tudod,amit régebben tettem-túrt a hajába.Baszott sexy.
-Felejtsük el-legyintettem.
Furcsa volt vele szemben állni és normálisan beszélgetni.
-Köszönöm-ölelt át-Tényleg nagyon sajnálom.
Nem tudtam rá mit mondani.Lehet tényleg megbánta,lehet nem.

-Rendben-motyogtam mellkasába-Elhiszem.

-Anyukád ma nem jön haza-súgta a fülembe.

Ezzel mire célzott?

-Hol van?-borzongtam meg.

-Be kellett mennie dolgozni-mosolygott-És azt mondta maradjak veled éjszakára.

-Ühm..rendben-válaszoltam.Nem mondhatom neki,hogy húzzon el.Tiszteletlenség lenne.

-Akarod,hogy veled aludjak?-nézett a szemembe.Te jó ég,még csak az kéne.

-Én..-hebegtem.

-Értem én-vigyorgott majd beugrott az ágyamba.

-Aj Harry szállj már ki ruhástól-fogtam meg a karját,de azzal a lendülettel magára rántott.Röktön vergődni kezdtem.

-Maradj nyugton-morogta.

Tettem amit kért.Ráhajtottam a fejemet a mellkasára,ő meg átkarolta a derekamat.

-Aludj el-súgta a fülembe.

-Az ágyam kényelmesebb-kuncogtam.

Csak nevetett a megjegyzésemen.

-Hazudsz-nevetett.

-Nem szoktam-vigyorogtam.

-Aha,persze-nevetett.

Harry valami dalt kezdett el dúdolni ami annyira megnyugtatott,hogy elnyomott..volna az álom,ha az ágyamon feküdnék.

-Harry így nem lehet aludni-fúrtam mellkasába a fejemet.

-Csak próbáld meg-motyogta majd tovább dúdolt és elkezdte simogatni a hátamat is hozzá.

-Átöltözhetek?-morogtam.

-Persze-vigyorgott.

-Már mint nem előtted-nevettem majd lecsúsztam róla és a pizsimmel együtt bementem a fürdőbe.

-Siess-kiabált utánnam.

Magamra zártam az ajtót és csigalassúsággal kezdtem el vetkőzni.Vagy húsz percig szórakoztam azzal,hogy föl-le vettem a pólómat.

Meghallottam Harry heves lépteit.

-Freya gyere már ez nem vicces.Mi tart eddig?-dörömbölt.

-Nyugi már-nevettem.

-Remélem nem csinálsz hülyeséget-motyogta majd hallottam ahogy léptei távolodnak.

-Harry-nyitottam ki az ajtót-Itt ne hagyj-futottam a szobám fele.

-Nem hagylak-ugrott elő az ajtó mögül.

-Hülye-sikítottam majd beleboxoltam a vállába.

-Bocsi-nevetett.

-Nincs bocsi-morogtam majd befeküdtem az ágyba.

Harry is ugyan így tette,csak ő beugrott és majdnem leszakadt.

-Jó éjszakát-ásítottam.

-Neked is-motyogta majd közelebb húzódott hozzám-Átölelhetlek?

Hangja halk volt és félénk.Harry Styles zavarban van.

-Persze-kuncogtam.

Harry izmos karja átkarolta csípőmet és nem volt köztünk egy centiméter se.Szó
szerint éreztem ahogy dudorodik férfiassága.Jó éjszakának nézünk elébe.

-Kényelmes így?-kérdezte.

-Persze-sóhajtottam majd lecsuktam szemeimet.Hallottam minden lélegzetvételét.Annyira aranyosan szuszogott.

*Harry szemszöge*

Először nem nagyon örültem,hogy Freyaval kell lennem este,hisz féltem mit fog reagálni.Végül megmutatkozott az igazi éne és meg kell,hogy mondjam elbűvölő egy lány.Amilyen félős volt régebben,mára már rá se lehet ismerni.

Reggelre teljesen összegabalyodtunk.

-Jó reggelt-nyöszörögte-Harry,te jó ég összenyomsz.

-Bocsi-nevettem majd arrébb csúsztam-Neked is jó reggelt.Jól aludtál?
-Aha-mosolyodott el.
-Fyona csak este jön haza,ha akarod itt maradhatok-néztem rá.
Kicsit elgondolkodott majd válaszolt.
-Szeretném,ha maradnál Harry-mosolygott.
-Tényleg?-csillantak fel a szemeim.
-Igen-nevetett-Tudsz főzni?
-Igen-nevettem vele.
-Akkor főzhetsz nekem valami finomat-kuncogott.Istenem,de aranyos.
-Azonnal Kisasszony-keltem fel az ágyról.

8.rész-Elrontottam

Hey Girls!

Kész a 8.rész is.Csak annyit,hogy köszönöm a 700+oldalmegjelenítést és mindjárt a 10.résznél tartunk.
Na,de tudjátok,hogy nem szoktam regényeket írni az elején szóval jó olvasást a 8.részhez.xx

*Liam Payne szemszöge*

Amilyenen gyorsan csak tudtam elindutam.
-Várj!-kiabált utánam Liam majd futni kezdett.
A lépteimet a kétszeresére vettem.Azon kaptam magamat,hogy már a domb vége felé tartok.
-Kérlek Freya beszéljük meg-állt meg mellettem Liam.

Megálltam,de nem néztem rá.Hogy volt képes ilyenre?Azt hittem ő más,de mégse.Csak futott,én meg utána.Nem érdekelt,hogy nem érzem a lábamat csak meg akartam vele beszélni a dolgokat.

-Fraya várj,had magyarázzam meg!-kiabáltam utána.Hirtelen lefékezett.

-Hogy lehetsz ekkora féreg?Azt hittem te más vagy-sírta.

A levegőt szaggatottan vettem,nem tudtam választ adni.Tudom amit tettem nem volt szép,de nem tehettem mást.Freya egy csodás lány,de Danielle a barátnőm és ez így van rendjén.Már elmondhattam volna az elején,megspórolva álmatlan éjszakát,de nem tettem,mert ez a lány egy kincs.Egy értékes teremtmény.Ès most elveszítettem a hazugságaim miatt.

-Mondj már valamit-kiabált.

-Sajnálom-hajtottam le a fejemet.

-Jól teszed-majd elviharzott.

Nem mentem utána,nem lett volna értelme.

Lehajtott fejjel kulógtam vissza a házhoz.

-Liam,Liam mi a franc volt ez?-kérdezte a barátnőm.De nem válaszoltam csak elmentem mellette.

-Hallod mondj már valamit-jött utánam Danielle.

-Ismerem Freya-t.Sophie,az unokatestvérem barátnője-vallottam be.

Nem meséltem el neki a kórházasat,meg a többi dolgot.

-És miért rohant el?-faggatott tovább.

-Mert nem meséltem neki rólunk-mondtam,majd a válaszát meg sem várva becsaptam az ajtót.Nem bírtan a szemébe nézni,elrontottam mindent.A kapcsolatomat Daniellelel és a barátságomat Freya-val.Gratulálok Liam Payne.

A könnyeim szabad utat kaptak.Végig folytak enyhén borostás arcomon.

Gyenge voltam,a külvilág elhalványult.

Az ajtó kivágódott és belépett egy alak.

Pont rá nem számítottam.

Odajött az ágyamhoz és átölelt.

-Sophie hát te?-töröltem le a könnyeimet.

Szemei csillogtak és a mosolya elárult mindent.

-Annyi minden történt-kezdett bele.

Kiderült,hogy leégett nagyiék faháza és haza jöttek.

-És veled mi volt ebben a pár napban?

-Hát átjött Danielle.Ja,meg keresett téged Freya-motyogtam.

-Akkor megyek és felhívom-nyomott egy puszit az arcomra.

*Freya szemszöge*

Unottan bámultam ki a busz ablakán.Egyszerűen nem fogtam fel ami történt,amit vesztettem ebben a pár napban persze a pár óra komán kivűl.
Z-zzz-zzzz-zzzzz
Rezgett a telefonom.Erőm se kedvem nem volt felvenni.Liam sajnálkozó hívásara számítottam ám Sophie volt.
-Szia Frey.Hallottam kerestél-köszöntött a barátnőm.
-Ja igen szia Sophie-köszöntem,-csak nem tudtam,hogy elmentél.
-Bocsi csak hirtelen jött az ötlet-válaszolt.
Persze hirtelen.
-Semmi baj,de most mennem kell Soph.Majd este hívlak-köszöntem el.
-Oké.Legyél jó,szia-nevetett.
Leszálltam a buszról és elindultam a házunk felé.Az idő 8 felé járhatott amikor átléptem a küszöböt.

7.rész-Vajon mi lesz velünk?

Sziasztok.xx
Meghoztam a 7.részt.
Tudom rég volt új rész,de nincs sok időm.
De most újra itt vagyok és itt az új rész.
A részről csak annyit,hogy az egész egy nagy fordulatot vesz.Új szereplők,régi barátok,elfeledett ismerősök.
Vajon kik jönnek be a képbe?
Jó olvasást.xx

Nem tudom meddig öleltük egymást,de minden percét élveztem.Éreztm,hogy ő itt van és nem menekült el.Éreztem a szívverését,ami oly gyorsan vert.Éreztem Őt és éreztem a melegét.
-Harry?-tőrtem meg a nyugodt órákat.
Komolyás szemek néztek rám.
-Mennyi az idő?-kérdezte.
Elvettem a telefonomat a kis komódról.
-22:35
-Mennem kell-állt fel,-vigyázz magadra!
-Ne kérlek maradj!Szükségem van rád!-kiáltottam,de ő csak becsúkta az ajtót és eltűnt a sötétben.
Furcsa volt a viselkedése.Titokzatos és érdekelt,nagyon is érdekelt,hogy kihez kellett sietnie.Talán megint rossz társaságba keveredett vagy csak haza kellett mennie?
Ezek a kérdések ringattak álomba.
Mint általában ma se aludtam sokáig.
A látásom homályos volt,de egy fejet kiszúrtam vagyis inkább a göndör fürtöket.Harry békéssen szunyókált az ágyam mellett,a kezét a ágyamra helyezte.Kezemmel megkerestem és ráhelyeztem az enyémet,miere egy sóhajjal kinyitotta a szemét.Ahogy megtalálta az arcomat egy mosolyt küldött felém.
Döntések,döntések.Mégis mit érzek?Kit szeretek?Harryt vagy Liamet?Vagy mind két fiút?Miért ilyen nehéz ezt eldönteni?
A szívem azt súgja,hogy Liam,az eszem meg azt,hogy Harry.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Köszönöm sokkal jobban-válaszoltam.
-Akkor jó.Ma már haza jöhetsz azt mondta az orvos-mosolygott kedvesen.
-Végre-nevettem.
-Öltözz fel és haza viszlek-utasított majd kiment a kórteremből.
Kimásztam az ágyból és a táskához léptem amit gondolom Harry hozott nekem.Kihalásztam belőle pár ruhát.
-Kész vagy?-dugta be a fejét.
-Aha-emeltem fel a táskámat majd a kiléptem az ajtón.Sietve hagytuk el a kórházat.
-Haza vagy Liamhez vigyelek?-kérdezte.
-Liam nem hiszem,hogy beszél velem-hajtottam le a fejemet.
-Jaj,dehogy nem.Beszéltem vele és megbánta,hogy eljőtt-mosolygott.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Igen.Szóval elviszlek hozzá szívesen,mert ma Fyonával leszek-mondta.
Szóval még mindig együtt vannak.
-Oh,oké.Akkor vigyél hozzá-válaszoltam pár peec hallgatás után.
Bólintott.
Az út további része csendbe telt,végűl megérkeztünk Sophie házához.
-Itt vagyunk-álította le a motort Harry.
-Köszönöm,hogy elhoztál-mondtam majd kinyítottam az ajtót.
-Nincs mit.Majd látjuk egymást,szia-köszönt el,majd el is hajtott.
Én meg csak álltam ott mint egy szerencsétlen.
Lépteket hallottam magam mögűl és egy női hangot.
Azonnal felismertem:Danielle.
-Frey-ölelt szorossan magához.
-Danielle hát te mit csinálsz itt?-öleltem magamhoz amennyire csak tudtam.
-Barátomhoz jöttem,Liamhez-mosolygott büszkén.
Danielle és Liam?Mi van?Azt hittem,hogy Liamnek nincs barátnője erre kiderűl,hogy nem is akárki az.Ha nem Danielle Paizer,az unokatestvérem.Hát ez szuper.Idejövök,hogy elmagyarázzam neki,hogy semmi nem történt Harry és köztem erre Dani itt van és megtudom,hogy a barátnője.Fantasztikus.
-Drágám ki a..-jött ki Liam a házból.Amikor meglátott teljesen lefagyott.
-Fray ő itt Liam,Liam Payne a barátom és Liam ő Freya Martin az unokahúgom-ugrándozott Danielle.
-Ismerejük egymást-mondta Liam.
-Tényleg?-kerekedett el Dani szeme.
-Igen-válaszolta,-Frey Sophie még nem ért haza.
-Oh,értem.Akkor megyek is-válaszoltam.
A szemem megtelt könnyel,tudtam,ha most nem megyek el akkor elsírom magamat.

6.rész-Mindennél többet ért

Talán szerelmes vagyok?Nem az nem lehet.
A gondoljozásomból Liam hangja zökentett ki.
-Hé Frey jól vagy?-lóbàlta a kezét az arcom előtt.
-Persze minden a legnagyobb rendben.Csak gondolkoztam-sóhajtottam.
-Min?Ha szabad megkérdeznem-kérdezte.
Gondolkozz Freya,gondolkozz.Nem mondhatom az nekk,hogy rajta jár az eszem,mert akkor elrontanák mindent.
-Öhm,ezen a napom.Hogy megismertelek,Harry-n és Anyun.-válaszoltam.
Elmosolyodott majd átölelt.Ez az ölés most mindennél többet ért.Többet ért a szavaknál.Liam egy kicsit eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Most mi lesz?-kérdezte.
-Hát nem tudom.Ha kiengednek akkor anya tuti haza visz-sóhatottam.
-És te haza akarsz menni,vagy hozzám?-cirógatta az arcomat.
Ha ilyeneket csinál nem sokáig fogom tudni titkolni az érzéseimet.Ahogy hozzám ér,ahogy rámnéz,dr már a puszta jelenléte zavarba hoz,pedig alig ismerem.Nem,nem érezhetek iránta semmit.Csak barátok,csak barátok.Aj,Freya miért hiszel a,,szerelem első látásra"mondásba?
-Liam én nem tudom-fogtam meg a kezét.
-Mit nem tudsz?-nevetett.
-Azt,hogy mi lesz ez után-válaszoltam.
-Mi lenne?Az lesz amit szeretnél.Ha akarsz akkor anyukáddal maradsz,de ha nem akarod a látni a hülye göndört akkor velem maradsz és Sophieval.Nem fogom befolyásolni a döntésedet,csak hallgass a szívedre-mosolygott.
Hülye göndör?Nem is ismeri és ilyet mond.Jó,én se bírom a fejét,de van rá okom és mégis csak anya boldog vele.Oh,kit áltatok..egyértelműen utálom Harryt és semmi kedvem a vigyorgos pofáját nézni.
-Veled akarok maradni-öleltem át.

      *Liam szemszöge*

Ahogy átölelt a szívem hevesebben vert.Éreztem valamilyen vágyat,hogy megcsókoljam,de nem lehet.Nem is ismerem igazán és nem egy kórházi ágy lenne a megfelelő hely az első csókra.És ahogy kimondta,hogy velem akat maradni egyszerűen a gyomrom liftezett.Velem marad,engem választott a göndör és az anyukája helyett.
Kopogást hallottunk,majd megláttuk a Göndör fürtjeit.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Ha nem erőszakolod meg újra akkor igen-vigyorogtam gyúnyossan.
Komolyan azt hitte,hogy egyszer se fogom felhozni?
A Göndör izmai megfeszültek,a szemei szikrákat szórtak.Önelégült mosollyal hagytam el a kortermet,Freyará vetettem egy pillantást aki megszeppenve nézett rám majd Harryre.Nem tudom,hogy jó ötlet volt-e ott hagyni őket,de volt választásom?A Göndör tuti begurult volna,ha ott maradok.
-Maradj-kiabált Freya.
-Freya kérlek beszélni szeretnék veled négyszem közt-kérlelte Harry.
-Tiszteletben kell tartani a Göndör kérését.Addig megiszok egy kávét.Neked is hozzák?-álltam az ajtóban.
-I..igen kérek egyet-dadogta.
Tudtam,hogy fél,tudtam,hogy nem kéne ott hagynom,de nem felügyelhetem folyton.
-Jól van.15 perced van Göndör-súgtam a Göndör fülébe.Elmormolt egy okét,majd kimentem.

        *Freya Szemszöge*

Nem akartam,hogy Liam ott hagyjon Harryvel,de nem várhatom el tőle,hogy egész nap velem legyen.

A Fürtössel hosszas ideig csak némán néztük egymást végül rekedtes hangjával megtörte a csendet.
-Hogy érzed magadat?-kérdezte kedvenssen.
Tök jól csak pár óra esett ki az emlékezetemből,de királyan.
-Fáj a fejem,de amugy jól-rántottam egyet a vállamon.
-Jól van,látom nem akarsz velem beszélni-állt fel a székről.
-Várj,ne menj el!Sajnálom csak fáradt vagyok és ideges-fogtam meg a kezét.
Visszahuppant a székre.Zöld szemei fáradtan néztek rám.
-Sajnálom-sóhajtott,majd lehajtótta a fejét,-ha nem jöttem volna össze anyukáddal akkor nem lenne ez.
-Hé nem a te hibád.De tényleg,anya most boldog látom rajta.És bármennyire nem tartom helyesnek a kapcsolatotokat azért örülök,hogy anya boldog.Csak,hogy tud soha nem foglak apának hívni-nevettem el magamat a mondandom végén.
-Szóval nem bánod,ha néha megfektettem?-húzgálta a szemöldökét.
Ennyit a tapintatós Harry Stylesról.
-Hülye-bokszoltam bele a vállába mire feljajdult.
-Ez fájt-dörzsőlte a kezét .
-Jézus,mekkora puhány lettél-nevettem.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen-nevettem még mindig.
-Hát jó.Megmutatom ki a puhány kisasszony-bokszolt bele ő is a karomba.
-A harc az harc-csíptem meg.
-Bizony Martin-harapott bele a kezembe.
-Te megharaptál-sipákoltam.
-A harc az harc-nevetett.
-Ejnye Göndör nem bírsz a száddal?-jelent meg Liam.
-Mi.csak-kezdtem bele,de félbe szakított.
-Ne magyarázkodj-tette le a kávét majd kilépett az ajtón.
Fájt,nagyon fájt,hogy meg várta amíg elmagyarázom.Legszívesebben utána mentem volna,de semmi értelme nem lett volna.Egy jól ismert könnycsepp csordult ki,de egy pillanat múlva el is tűnt.
-Ne sírj Frey-ölelt át.
Megnyugtatott az ölelése,de nem úgy mint Liamé.

5.rész-Talán szerelmes vagyok.

*Harry Styles szemszöge*

-Nem tudom.-nyeltem egy nagyot.

Tényleg nem tudtam.Még egy sikítást hallottunk.

-Na jó húzzunk innen.-idegeskedett Liam.

-Hajtott a kíváncsiság,ki lehet oda kint?Miért sikított?

-Kimegyek megnézem.-szálltam ki.

-Itt ne hagyj.-ugrott ki.

Ez nevezi magát férfinak?Szorosan mögöttem jött.

-Komolyan Liam,ha nem én lennék és ezt kivülről látnám azt hinném,hogy együtt vagyunk.-forgattam a szemeimet.

-Bocsánat.lépett egyet hátra.

Ahogy haladtunk az ösvényen annál nőtt a félelmem.Ennyit a mindig bátor Harry Stylesről.Újabb sikítás,de most már hangosabb volt és beszédet is hallottunk.

''Maradj csöndben,ha élni akarsz.''

''Kérlek,engedj el.''

-Hívjuk a rendőröket.-súgta a beszari.

Igen,azt kellett volna tennem,de nem.Játszani akartam a hőst és megmenteni a túszt.

Rohanni kezdtem és megpillantottam egy férfi alakot és egy nőit.

-Engedje el.-kiabáltam a férfira.

Nagyot nevetett.
-Menny el még szépen mondom!-nézett rám.
Ez komoly azt hitte,hogy beijedek?
-Fuss!-kiabáltam a lányra,de ő nem mozdult,-nem hallod?
Szirénákat hallottunk.A pasas futni kezdett.
-Maradj itt.-kiabáltam a lánynak,majd a pasas után eredtem.Sövények a végtelenségig tartottak.Mikor már lábam feladták a szolgálatott leültem a vizes fűre.Nem tudom meddig gondolkozhattam,de az idő csak telt.Visszamehettem volna,de nem volt erőm.Szemeimet lecsuktam,ám nem tartott sokáig a nyugalmam.Lépteket hallottam abból az irányból ahol a lányt hagytam.
-Uram mit csinál maga itt?-jött oda a rendőr.
-Ő volt aki bántotta?-nézett a lányra.
-Ne..nem.-dadogta a lány.
Liam hangját hallottam ahogy a nevemet kiabálja.
-Mennem kell.-álltam fel majd el is indultam.
-Várj!Meg se köszöntem.-jött oda a lány.
Gesztenyebarna haja hullámokban omlott a vállára,barna szemei akár egy kiskutyáé.Nem is értem ki bántaná ezt a lány,hisz olyan ártatlan.
-Ugyan nincs mit.-mosolyogtam rá,-de mennem kell,mert keresnek.Szia..
-Jade.-segített,-Jade Foorester
-Harry Styles.-mondtam a vállam felett.
                                 ***
Beértünk a kórházba.
-Freya Martin kortermér keressük.-mondtam a recepciósnak.
-Sajnálom nem engedhetünk be senkit a családtagjain kivűl.-felelte.
-Mi is hozzátartózok vagyunk.-köhintet Liam.
Végülis az anyja barátja vagyok.
-Igazán?-húzta fel a szemöldökét.
-Az anyukája a barátnőm.-mondtam ki.
Jó,lehet valaki betegnek tart mert szeretem az idősebb nőket,de nekem az érett nők kellennek.
-Én meg Hamupipőke vagyok,nem de?-nevetett.
-Elég gonosz Hamupipőke.-mormogtam az orrom alatt.
-Parancsolsz?-nézett rám.
-Bassza meg adja ide annak a kibaszott korteremnek a számát.-kiabált Liam.
Hu,havernak kinyílt a csipája.
-Jó.2.emelet 7-es szoba.
A lifthez rohantunk.
-Szép volt.-bólintottam elismerően.
-El se hiszem,hogy lekiabáltam azt a nőt-hajtotta le a fejét.
-Jó cél érdekében tetted haver.-sóhajtottam.
Mire a lift felért az örökvalóságig tartott.
1.,2.,3...6. és jött az ővé.Az ajtó elött ott állt Fyona és sírt.Odarohantam.
-Mi van vele?-öleltem át.
De nem válaszolt.
-Fyona válaszolj már a büdös életbe már.-hangom kemény volt.
Féltettem Freyat.Ha baja lesz nem bocsájtom meg magamnak.
-Jól van.Idegösszeomlást kapott,de az állapota már stabil.-jött oda egy orvos.
Erick volt.A nővérem barátja.
-Oh,Harry.Szia-mosolygott.
-Erick-biccentettem.
-Valami új barátnő?-kérdezte.
-Én vagyok a barátnője-vágott közbe Fyona.
-Oh.-nézett furán.
-Valami próblémád van?-kérdezte Fyona.
-Dehogy is.Csak a fiad lehetne ez a srác,de semmi egyébb.-nevetett Erick.
-Állj le Erick!-mosolyogtam rá.
Igaza lehet.Tényleg valami velem egykorúval kéne összejönnöm.De Fyona simán kinéz 25-nek.Nem tudom mi a baja Ericknek.
-Bemehetünk?-kérdezte Liam.
-Igen.-válaszolt.

               *Freya Martin Szemszöge*

A korterem ajtaja kivágodott és 4 alak jelent meg.Beszéltek hozzám,de nem ismertem fel a hangjukat.Homájossan láttam az arcokat.Egyszercsak bevillant egy kép egy fiúról.Göndör haj,irigységre méltó lábak.Harry,igen Harry az.
A látásom kitisztúlt.Anya,Harry,Liam és egy orvos.
-Liam-kiáltottam fel.
-Freya-jött oda az ágyamhoz,-agódtam érted nagyon.
-Liam gyere.Beszéljenek Fyonával.-mondta Harry.
-Én inkább vele beszélnék.-mondtam Liamre utalva.
Harry izmai megfeszültek majd kiment anyával és az orvossal együtt.
-Nem akartam,hogy agódjatok.Semmi bajom-mondtam.
-Frey idegösszeomlást kaptál.-mondta.
Szóval ezért kerültem ide.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Ne sírj.-ölelt magához.
Nem tudom mi van velem.Amikor Liam ott van minden jó lesz.Amikor megölel,hozzám ér akkor megnyugszok.Talán szerelmes vagyok?Nem az nem lehet.