2016. január 13., szerda

10.rész-Együttlét(+18)

Nincsenek megjegyzések:
Sziasztok!
Elérkeztünk a 10.részhez.Nagyon boldog vagyok mert 1000+oldal megjelenítés van.
Jó olvasást ehhez a részhez!

*Harry szemszöge*

Lementünk a konyhába.
-És mit szeretnél enni?-mosolyogtam.
-Hm,mondjuk palacsintát-ugrott fel a pultra.
-Reggel?-vontam fel a szemöldökömet.
-Aha-nevetett.
Ez a lány tényleg csodás.Annyira élénk..és boldog.Emlékszem az arcára miután megtettem és akkor nem ilyen felszabadult volt.Nem tudom kiverni a fejemből a sikítozó és zokogó lányt,miattam volt olyan.
-Hahó!Föld Haroldnak-kuncogott.
-Mi?Ja,mit mondtál?Nem figyeltem.
-Azt,hogy akkor most lesz palacsinta vagy sem-nevetett hangosan.Rámosolyogtam.
-Lesz palacsinta Kisasszony.
-Köszönöm-dobott egy puszit.Rögtön elpirultam.
-Nocsak valaki elpirult egy kis puszitól.
-Én nem is-fordítottam el a fejemet-Ne kekeckedj velem Frey mert nem lesz kaja.
-Igen is Főnök-ugrott le a pultról-Segítek.
-Oké-mosolyogtam majd elővettem a dolgokat.
Freya megcsinálta a tésztát,én meg kisütöttem.
-Jó illata van-ölelt át hátulról.
-Ühüm-kuncogtam-Én csináltam.
-A fenéket-ütötte meg a karomat-Te csak ültél és a seggemet bámultad.
-Csak akarod-nevettem-Anyádnak jobb segge van.
*Freya szemszöge*
Felmentem az emeletre.
-Frey-hallottam Harry kiáltását,de igazából nem nagyon érdekelt.Nem fog kritizálni engem a saját házamban.
-Nem érdekelsz-sziszegtem majd becsaptam az ajtót.Hallottam ahogy felrohan.
-Nyisd ki ezt a kibaszott ajtót-kiabált.
Az ajtónak dőltem és zokogni kezdtem.
-Freya-suttogta-Nyisd ki.
-Minek?-zokogtam-Hogy elmond miben jobb tőlem az anyám?
-Dehogyis.
Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót.
-Kedves voltál velem-néztem rá-Aztán elcseszel mindent egy beszólással.De ne aggódj,nem ért meglepetésként Harry.Tudtam,hogy nem tart sokáig a kedvességed-köptem a szavakat.
Vártam heves reakcióját a kemény szavaimra,de helyette az ajtónak nyomott és vadul kezdte falni ajkaimat. Önkéntelenül is felnyögtem és göndör hajába túrtam.
-Hm-motyogta csók közben és fenekembe markolt.
-Harry-nyögtem szájába.
Fenekem alá nyúlt és elemelt a talajról.
-Elfeledtettem vele a múltat-dörmögte.Aprót bólintottam majd az ágyra döntött.
-Ha valami baj van szólj-nézett mélyen a szemembe.
-Rendben-suttogtam majd keze a nadrágom gombjához vándorolt.Gyorsabban kezdtem venni a levegőt amint az lekerült rólam és már bugyimmal játszadozott.Perverz mosolyt villantott rám.
-Na és engem ki vetkőztet le?-kuncogott-Ezek nem jönnek le maguktól.
Felegyenesedtem és belekapaszkodtam pólója nyakába és lerántottam róla.Elém tárult csodás,tetkós felső teste.Ajkamba haraptam és végig simítottam hasán.
-Tetszik?-mosolygott mire elrántottam kezemet-Jaj ne legyél szégyenlős-emelte fel a fejemet.
Fölé kerekedtem mire kicsit meglepődött és felnyögött ahogy csípőm merevedéséhez ért.Felkuncogtam és kicsatoltam övét és lehúztam róla nadrágját.
-Ne szórakozz-mondta lágyan és újra maga alá gyűrt.Sietősen kapta le rólam a pólómat és követte a melltartóm is.
-Annyira csodás tested van-csókolta végig hasamat mire nyöszörögni kezdtem-És türelmetlen vagy.
-Ne kínozz már-nyögtem mire elmosolyodott és előhalászott egy óvszert a zsebéből.Lerántotta boxerét és felgőrgette magának az óvszert majd letépte(!)rólam az utolsó zavaró tényezőt és óvatosan hatolt belém.
-Édes Istenem-nyögött fel majd lassan kezdte mozgatni csípőjét.Könnyek gyűltek a szemembe az éles fájdalom miatt amit mérete okozott,de aztán átvette az élvezet.
-Mond milyen!?-nyögte és mélyebben nyomult belém.
-Harry-nyögtem fel kis idő múlva-Annyira jó..annyira jó vagy
Gyorsított a tempón mire megemeltem a csípőmet,hogy mélyebben legyen bennem.
-Jézusom Frey-nyögött és megmarkolta a fenekemet-Én mindjárt..
-Ne-nyögtem-Bírd ki még egy kicsit.
Bólintott és egy kicsit lassabban mozgott bennem.Éreztem,hogy nem sokára én is elmegyek,hátára vezettem kezeimet és végig karmoltam.Nevét kiáltozva érten a csúcsra és ő is így tett.Kihúzódott belőlem és zihálva dőlt mellém.
-Remélem kárpótoltalak a régi sérelmek miatt-ölelt magához.
Csak feküdtünk egymás mellett és rendeztük légzésünket.
-Sikerült-szólaltam meg végül.
-Tényleg?-könyökölt fel.
Egy aprót bólintottam
-El se tudod hinni mennyit jelent ez nekem-suttogta.
Sose hittem,hogy bármikor is képes leszek rá,de nem érdemes a múlton rágódni.Ez a jelen és túl kell magamat rajta tenni.Belé szerettem..nagyon.Tudom nem helyes,de ne tudok elenne mit tenni.