A gondoljozásomból Liam hangja zökentett ki.
-Hé Frey jól vagy?-lóbàlta a kezét az arcom előtt.
-Persze minden a legnagyobb rendben.Csak gondolkoztam-sóhajtottam.
-Min?Ha szabad megkérdeznem-kérdezte.
Gondolkozz Freya,gondolkozz.Nem mondhatom az nekk,hogy rajta jár az eszem,mert akkor elrontanák mindent.
-Öhm,ezen a napom.Hogy megismertelek,Harry-n és Anyun.-válaszoltam.
Elmosolyodott majd átölelt.Ez az ölés most mindennél többet ért.Többet ért a szavaknál.Liam egy kicsit eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Most mi lesz?-kérdezte.
-Hát nem tudom.Ha kiengednek akkor anya tuti haza visz-sóhatottam.
-És te haza akarsz menni,vagy hozzám?-cirógatta az arcomat.
Ha ilyeneket csinál nem sokáig fogom tudni titkolni az érzéseimet.Ahogy hozzám ér,ahogy rámnéz,dr már a puszta jelenléte zavarba hoz,pedig alig ismerem.Nem,nem érezhetek iránta semmit.Csak barátok,csak barátok.Aj,Freya miért hiszel a,,szerelem első látásra"mondásba?
-Liam én nem tudom-fogtam meg a kezét.
-Mit nem tudsz?-nevetett.
-Azt,hogy mi lesz ez után-válaszoltam.
-Mi lenne?Az lesz amit szeretnél.Ha akarsz akkor anyukáddal maradsz,de ha nem akarod a látni a hülye göndört akkor velem maradsz és Sophieval.Nem fogom befolyásolni a döntésedet,csak hallgass a szívedre-mosolygott.
Hülye göndör?Nem is ismeri és ilyet mond.Jó,én se bírom a fejét,de van rá okom és mégis csak anya boldog vele.Oh,kit áltatok..egyértelműen utálom Harryt és semmi kedvem a vigyorgos pofáját nézni.
-Veled akarok maradni-öleltem át.
*Liam szemszöge*
Ahogy átölelt a szívem hevesebben vert.Éreztem valamilyen vágyat,hogy megcsókoljam,de nem lehet.Nem is ismerem igazán és nem egy kórházi ágy lenne a megfelelő hely az első csókra.És ahogy kimondta,hogy velem akat maradni egyszerűen a gyomrom liftezett.Velem marad,engem választott a göndör és az anyukája helyett.Kopogást hallottunk,majd megláttuk a Göndör fürtjeit.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Ha nem erőszakolod meg újra akkor igen-vigyorogtam gyúnyossan.
Komolyan azt hitte,hogy egyszer se fogom felhozni?
A Göndör izmai megfeszültek,a szemei szikrákat szórtak.Önelégült mosollyal hagytam el a kortermet,Freyará vetettem egy pillantást aki megszeppenve nézett rám majd Harryre.Nem tudom,hogy jó ötlet volt-e ott hagyni őket,de volt választásom?A Göndör tuti begurult volna,ha ott maradok.
-Maradj-kiabált Freya.
-Freya kérlek beszélni szeretnék veled négyszem közt-kérlelte Harry.
-Tiszteletben kell tartani a Göndör kérését.Addig megiszok egy kávét.Neked is hozzák?-álltam az ajtóban.
-I..igen kérek egyet-dadogta.
Tudtam,hogy fél,tudtam,hogy nem kéne ott hagynom,de nem felügyelhetem folyton.
-Jól van.15 perced van Göndör-súgtam a Göndör fülébe.Elmormolt egy okét,majd kimentem.
*Freya Szemszöge*
Nem akartam,hogy Liam ott hagyjon Harryvel,de nem várhatom el tőle,hogy egész nap velem legyen.
A Fürtössel hosszas ideig csak némán néztük egymást végül rekedtes hangjával megtörte a csendet.-Hogy érzed magadat?-kérdezte kedvenssen.
Tök jól csak pár óra esett ki az emlékezetemből,de királyan.
-Fáj a fejem,de amugy jól-rántottam egyet a vállamon.
-Jól van,látom nem akarsz velem beszélni-állt fel a székről.
-Várj,ne menj el!Sajnálom csak fáradt vagyok és ideges-fogtam meg a kezét.
Visszahuppant a székre.Zöld szemei fáradtan néztek rám.
-Sajnálom-sóhajtott,majd lehajtótta a fejét,-ha nem jöttem volna össze anyukáddal akkor nem lenne ez.
-Hé nem a te hibád.De tényleg,anya most boldog látom rajta.És bármennyire nem tartom helyesnek a kapcsolatotokat azért örülök,hogy anya boldog.Csak,hogy tud soha nem foglak apának hívni-nevettem el magamat a mondandom végén.
-Szóval nem bánod,ha néha megfektettem?-húzgálta a szemöldökét.
Ennyit a tapintatós Harry Stylesról.
-Hülye-bokszoltam bele a vállába mire feljajdult.
-Ez fájt-dörzsőlte a kezét .
-Jézus,mekkora puhány lettél-nevettem.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen-nevettem még mindig.
-Hát jó.Megmutatom ki a puhány kisasszony-bokszolt bele ő is a karomba.
-A harc az harc-csíptem meg.
-Bizony Martin-harapott bele a kezembe.
-Te megharaptál-sipákoltam.
-A harc az harc-nevetett.
-Ejnye Göndör nem bírsz a száddal?-jelent meg Liam.
-Mi.csak-kezdtem bele,de félbe szakított.
-Ne magyarázkodj-tette le a kávét majd kilépett az ajtón.
Fájt,nagyon fájt,hogy meg várta amíg elmagyarázom.Legszívesebben utána mentem volna,de semmi értelme nem lett volna.Egy jól ismert könnycsepp csordult ki,de egy pillanat múlva el is tűnt.
-Ne sírj Frey-ölelt át.
Megnyugtatott az ölelése,de nem úgy mint Liamé.
